Életem puzzle darabjai

„Lehet, hogy túl erősen öleltem. De muszáj volt. Mert senkinek sem akartam odaadni.”

Nah, szóval, akkor mesélek a randimról… Úgy volt, hogy a randi napján mindketten reggel értünk haza, mert éjszaka dolgoztunk. Szerencsére a fogam ki lett húzva, szóval, azzal már nem kellett foglalkoznom. Max. olyan három órát aludtunk, aztán arról csevegtünk messengeren, hogy melyikünk izgul épp jobban. Ez lehet, hogy kicsit fura, mert egy randin előtt talán… Tovább »

„Néha annak a legnehezebb elmondani valami fontosat, aki a legközelebb áll hozzánk.”

A változatosság kedvéért megint náthás vagyok és még a fogam is fáj. A vírust amúgy is oda-vissza adjuk egymásnak a gyárban. Az egyik kolléganőm is lebetegedett, aztán a főnök meg morgott, hogy előtte való nap még nem volt semmi baja (ami amúgy nem teljesen így van). Fel is húztam ezen kicsit magam, mert mi négyen… Tovább »

„Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok – ez a szeretethez vezető út.”

  Nah, hol is kezdjem… Azt hiszem, hogy a tegnapi napomról szeretnék írni leginkább, meg egy kicsit a mairól… Mióta a kollégámmal elkezdtünk ismerkedni tegnap találkoztunk először a gyárban (gyáron kívül még nem taliztunk, de majd erre is kitérek). Mindketten paráztunk kicsit, vagy nem is kicsit. Eleve ugye elég macerás a munkahelyen megfelelően kezelni az… Tovább »

„Nem számít, mi történt. Már elmúlt. Ami most van, már egy másik fejezet a forgatókönyvben, amelyet az élet ír.”

  Nem tudom, hogy írtam e már, de szerintem nem, hogy exemmel szakított a csaj. Úgy volt, hogy valószínűleg ugye megtudják beszélni, de aztán kiderült, hogy azt a házat, amiben exem albérletben lakot eladták és költöznie kell. Gondolom, a csaj egyébként is elég ingatag szerelme ettől el is süllyedt. A héten exem szabin is lesz… Tovább »

„Két ismétlőjel közé rejtőzhetnénk Hogy tartson már örökké ez a perc.”

Szeretnék nektek mesélni valakiről. Tudom, vagy sejtem, hogy nagyon unalmas lehet, hogy mostanában mindig van valaki, akiről írok. Meg mindig van valami „nagy szerelem”; a külföldi srác, aztán a három hetes pasim. De most nem is igazán szerelemről akarok írni… Az egész úgy kezdődött, hogy már több, mint egy hete beteg vagyok, aztán az éjszakás… Tovább »

„Az élet megtanít még nagyobb fájdalmakra is, de vajon megérlel-e tisztább örömekre?”

  Tudjátok néha már-már azt hiszem, hogy ennél többet nem lehet szívni, de persze az élet rögtön megmutatja, hogy dehogynem.   Pénteken elvittem a cicát állatorvoshoz, mert nem nagyon akart enni. Kapott is két injekciót meg majd hétfőn vissza kell vinni a dokihoz. Húgommal megbeszéltem, hogy utána elmegyek hozzájuk, és ott is alszok. Így is… Tovább »

„Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.”

Mostanában kissé elhanyagoltam a blogírást… Most meg azt se tudom, hogy hova kapjak a sok gondolatom közül.   Pár szóval kitérek először is a barátnőmnél töltött időre. A gyerkőceivel most nem találkoztam, mert az apjuknál voltak. A párjának meg dolgoznia kellett Szilveszterkor. Nagy szívás katonának lenni… Szilveszterre az egyik barátnője is eljött, de sajna ő… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!