„Nem számít, mi történt. Már elmúlt. Ami most van, már egy másik fejezet a forgatókönyvben, amelyet az élet ír.”

Nem tudom, hogy írtam e már, de szerintem nem, hogy exemmel szakított a csaj.
Úgy volt, hogy valószínűleg ugye megtudják beszélni, de aztán kiderült, hogy azt a házat, amiben exem albérletben lakot eladták és költöznie kell. Gondolom, a csaj egyébként is elég ingatag szerelme ettől el is süllyedt.
A héten exem szabin is lesz a költözés miatt. Nem tudom, pontosan hogyan, de a főnökünk segített neki, hogy tudjon hova költözni.
Picit bosszantott exem. Eddig is meghallgattam, ha valakinek ki akarta önteni a szívét, ezzel nem is lenne gond. Eléggé el csesződött minden nála. Viszont annak nem örültem, hogy ha ló nincs, jó szamár is alapon eszébe jutottam. Már írta, hogy olyan két hónap múlva, ha rendbe jött anyagilag meg érzelmileg, akkor nem e randiznék vele.
Hát, én meg egyből megírtam neki, hogy már most meg tudom mondani, hogy nem fogok randizni vele. Aztán írt egy egész monológot arról, hogy már tudja, mit vesztett, amikor elhagyott…stb.

Majd beleszakadtam abba, hogy már ne szeressem. És most, hogy már nem szeretem és csak barátként tekintek rá, akkor előhozakodik ezzel.
Persze, aztán eszembe jutott, hogy ha a gyárban már mindenki tudni fogja, hogy szakított vele a csaj, akkor utána nem fognak engem békén hagyni. Az üzem egyik fele majd arról fog győzködni, hogy nehogy újra összejöjjek vele; az üzem másik fele meg arról fog győzködni, hogy most akkor újra együtt lehetünk.
A csoportvezető mondta is, hogy nehogy elmenjen az eszem és újra összejöjjek vele, de persze, azt nem tudta, hogy ismerkedek a kollégámmal.
A műszakvezetőm is kérdezte, hogy összejövünk e újra? Neki is mondtam, hogy nem. Kérdezte is, hogy miért? Mondtam neki, hogy a tavalyi évem nagy része arra ment el, hogy kiheverjem, hogy nem szeret, már nem tudom úgy szeretni. És ez teljesen független attól, hogy épp fontos e számomra más vagy sem.

Viszont abból kiindulva, hogy mindenkinek az az első gondolata, hogy újra összejövünk, így írtam ezzel kapcsolatban a kollégámnak, akivel ismerkedek.
Megírtam neki, hogy a gyárban most ezen fog mindenki csámcsogni, hogy mi lesz velem és exemmel; én viszont úgy éreztem korrektnek, ha minden pletyka előtt tisztázom vele a dolgot. Szóval, megírtam neki, hogy minden jövőbeni pletyka ellenére én nem akarok már semmit exemtől, és azért is szólok, mert nem szeretnék ebből a későbbiekben feszültséget köztünk.
Képzeljétek, megköszönte, hogy gondoltam rá ezzel kapcsolatban és írta, hogy örül neki, hogy nem akarom újrakezdeni. Egyébként kérdeztem tőle, hogy már régóta tetszek e neki vagy mostanában tetszettem meg neki? Mondta, hogy már amikor elkezdett a gyárban dolgozni, akkor is tetszettem neki, de nem nagyon mert lépni, mert az előző barátnőjével is egy helyen dolgozott, és annak rossz vége lett, így nem nagyon mert belevágni egy újabb munkahelyi kapcsolatban.
Mondta, hogy mivel a tavalyról megmaradt szabiját ebben a hónapban ki kell vennie, így majd akkor veszi ki, amikor szabadnapom lesz, hogy tudjunk talizni.
Jó lenne már látni.