Életem puzzle darabjai

  Már csak a tüdőmet köhögöm ki, egyébként jól vagyok. Néha még van egy kis izomfájdalom, de nem vészes. Szerencsére lázas sem vagyok már. Persze, esélyes, hogy vissza fogok esni, mivel az egész gyár csupa betegség. Az irodába is oda-vissza adjuk egymásnak és mire mindenki kikeveredne belőle addigra már szétszórtuk a családtagok között, és az… Tovább »

  Elképzelni se tudjátok, hogy milyen beteg voltam. Még mindig beteg vagyok, de már úgy tűnik, hogy életbe maradok. Persze, dolgozni attól dolgoztam. Mivel délelőttös voltam, így naná, hogy nem akartam cserbehagyni mindenkit azzal, hogy nem megyek dolgozni. Pedig amúgy jobban tettem volna. Minden hajnalban hányással kezdtem a napot és egész nap lázas voltam. Olyan… Tovább »

  Mostanában elég sűrűnek érzem a napjaimat. Gondolom, látszik is abból, hogy nem írok olyan gyakran, mint eddig. De azért igyekszem erre is időt szakítani… Azt hiszem, hogy szombaton voltam húgomnál. Nem bántam, hogy a férje kb. csak tíz percet volt otthon, mert aztán ment az unokatesójával (a három hetes exemmel) bulizni. Húgom azért kemény… Tovább »

Először mesélek a jó dolgokról, mert ha a rosszakkal kezdem, akkor már nem tudok majd lelkesedni… Hétfőn műszak után (délutános voltam) páromhoz mentem. Olyan fain volt, mert este 10-re bejött elém a gyárhoz és együtt mentünk hozzá. Pedig igazából megtehette volna azt is, hogy csak az otthoni buszmegállóba kijön elém (még nem voltam nála eddig)…. Tovább »

Kedden mondta párom, hogy eljönne motorral, legalább egy kicsit tudjunk találkozni. Ami ugye azt jelentette, hogy akkor ide, hozzám jönne. Nem tudom, hogy mennyire tettem írásba egyértelművé, de nem nagyon szoktam senkit meghívni magamhoz. Nem véletlenül. De hát, ő látni akart engem, én látni akartam őt. Szóval, megírtam, hogy mire számítson itt és rábíztam, hogy… Tovább »