„Ami szép volt, azt megköszönöm, ami rossz, azt igyekszem elfelejteni.”

Vasárnap délutános voltam. Utána nem haza jöttem, hanem páromhoz mentem. Vagyis végül is együtt mentünk, mert bejött elém. Mindig bejön. Pedig elég fáradt volt. Mondtam is neki, hogy nem muszáj bejönnie elém. Persze, ez olyan bebukós dolog. Úgy értem, hogy tudtam, hogy tényleg fáradt. Szóval, őszintén mondtam neki, hogy maradjon nyugodtan otthon, mert jót akartam neki. Viszont tudom, hogy ha nem jött volna, akkor kicsit csalódott lettem volna.
De hát, így nem lettem az, mert jött.
Hétfőn ő is pihenős volt, így egész nap együtt lehettünk. Délelőtt 9-fél 10 körül keltünk fel. Nem is szoktam ilyen sokáig aludni. Aztán elmentünk boltba, mert korábban megbeszéltük, hogy én fogok főzni. Szívesen főztem; én is ajánlottam fel.
Délután filmeztünk. Néztünk egy horrort, de már meg nem mondom, hogy mi volt a címe. Mondtam is utána páromnak, hogy nézzünk valami animációs mesét, hogy helyrebillenjen a lelki békém.
Kedden hajnalba mindketten alig bírtunk felkelni. Egyikünk se aludt túl jól. Ő is gyakran felébredt; nekem meg megint fájt a hátam. De mindentől függetlenül mindketten örültünk, hogy együtt keltünk.
Mivel most ő reggel hattól este hatig dolgozik, így reggel együtt utazunk a helyi busszal. A gyárban sokat nem látjuk egymást, szóval, már ennek is nagyon örülünk.
Már mondta, hogy ha jönnek a jobb idők, akkor a pihenőnapjain át tud jönni majd motorral, hogy többet tudjunk talizni.

Munka szempontjából a keddi napom elég szívás volt.
Már a műszak elején azzal kezdődött a csodás napom, hogy a főnöktől megint kaptam egy plusz feladatot, amit persze, hogy csak nekem kell csinálnom.
Értem én, hogy tudja, hogy számíthat rám meg normálisan dolgozok, igazán megtisztelő, de azért ez már túlzás…
Ráadásul jól fel is húztak, mert komolyan kb. már nyolc felé kellett szakadnom, hogy mindennel kész legyek (még azzal is amit eredetileg a műszakvezetőnek kellett volna megcsinálnia), és akkor még mindig jöttek újabb, és újabb tennivalókkal. És persze, amikor morogtam, hogy már több dolgot nem tudok csinálni egyszerre, akkor még nekik állt feljebb.
A mai napom csak egy picivel volt nyugodtabb, de még így is fél kettőkor ültem le reggelizni. És még két délelőttös műszakom lesz.
Szóval, volt ennél nyugodtabb hetem is.

Exem mondta, hogy a csaja már megint féltékenykedik. Nem tudom, miért, mert annyi időm nem volt, hogy a saját gondolataimat meghallgassam, nem még exemmel beszélgetni.
Bár tegnap is meg ma is sikerült neki beszólnom. Tegnap direkt, ma véletlenül.
Tegnap akkor, amikor mondta, hogy a csaja féltékeny miattam. Kérdeztem tőle, hogy nem mondta neki, hogy van párom? De mondta neki meg azt is, hogy ki, de nem nyugodott meg ettől. Erre megkérdeztem exemet, hogy azt nem mondta véletlenül a csajának, hogy ne magából induljon ki?
Ma meg húgomról meg a férjéről beszéltünk. Aztán mondtam neki, hogy a férjének még volt képe mondani húgomnak, hogy ő kibékülne vele, ha még szereti (de persze a szeretőjével még tartja a kapcsolatot). Aztán mondtam is exemnek, hogy még is hogy képzeli, hogy megcsalja a húgom, aztán még ilyenekkel áll elő. Aztán persze olyan két perc múlva leesett, hogy igazából exem csaja is ezt csinálta…

Ma voltam anyummal húgomnál. Délelőtt kórházban volt, mert rosszul lett a munkahelyén. Mint az összes eddigi munkahelyén.
A doki azt mondta, hogy valószínűleg van némi pánikbetegsége. Megeshet. Anyumnak is volt, keresztanyumnak van, nekem se túl idegen.
Remek kis család…

Barátnőm már a nyári bandázást tervezi. Írtam a közös messenger csoportba, amit csinált, hogy nekem fogalmam sincs még, hogy jó lesz e az időpont. Egy hónappal alig tudok előre tervezni a beosztásom miatt, nem még ennyivel. Szabit meg vagy kapok, vagy nem, de azt is csak egy hónappal hamarabb tudom meg.
Aztán írta, hogy ki visz még magával valakit, a szállás miatt. De hát, ha azt nem tudom, hogy én ott tudok e lenni, akkor ezt még annyira se tudom megmondani.
Azt se tudom még, hogy párom tervez e nyárra valami pár napos akármit.
Mit tudom én még, hogy mi lesz nyáron.

Nah, lassan aludni kellene, mert hajnalba fel kell kelni.