„Szombat van, lazíts már! A Föld nem fog hétfőig felrobbanni.”

Ma ugye a főnökeim bent vannak dolgozni, mert a 16.-át ledolgozzák. Nekem ugye nem kellett mennem, mert négy műszakos vagyok, és a mai napom pont szabadnap.
Aztán tegnap már sajnálkoztak odabent, hogy ma dolgozniuk kell. Mondtam is a főnökömnek, hogy talán megsajnálnám, ha nem lennék bent szinte minden hétvégémen…
Néha elég szemtelen vagyok amúgy. Tudom, észreveszem magamon. Be-beszólok a főnökeimnek vagy gúnyos megjegyzést teszek, ha valami nem tetszik. De csak egy bizonyos határig; csak annyira amennyit még elnéznek nekem a jó munkáért cserébe.
Azt viszont nem bánom, hogy holnap már nem délelőttös leszek. Ez a hét elég kemény volt. Az első délelőttös műszak volt a legkeményebb, de a többi napon se volt időm unatkozni. Gondolhatjátok, amikor fél kettőkor ültem le reggelizni odabent…
Most majd éjszakás leszek. Szóval, az is fárasztó lesz, csak nem agyilag.

A másik ok, amiért nem bánom, hogy vége a délelőttös műszaknak az exem csaja. Az idegeimre ment már azzal, hogy minden nap bejárkált az irodába.
A félreértések elkerülése végett ehhez inkább fűzök magyarázatot.
Nem azért zavart, merthogy rossz őket együtt látnom vagy hasonló. Igazából akárhányszor bejött mindig azon voltam, el ne mosolyogjam rajta magam, hogy úgy érzi, muszáj ellenőrizgetnie az exem, ha velem van egy műszakban.
Két dolog volt, ami kicsit zavart.

Az egyik az, hogy engem ne ellenőrizgessen egy olyan ember, aki szakít a pasijával, mert csóró és összejön azzal a pénzesebb pasival, akivel csalta, eljegyezteti magát vele, aztán szakít vele és visszasírja magát exemhez.
A másik pedig az, hogy a főnökök teljesen rászálltak a kolléganőmre, hogy az irodába bejárt hozzá a pasija, de az nem baj, hogy a csaj is feszt bejön exemhez? Párom is eleve azért nem jön be az irodába, hogy ne szívassanak minket. Van, akinek mindent szabad? Persze, ez csak költői kérdés volt.
Amúgy exem most tisztára büszke magára, mert most ugyanannyi az órabérünk és neki tuti fognak még emelni. Mióta csak ismerjük egymást nagy érvágás volt neki, hogy nagyobb órabérbe vagyok. Még amikor közös kasszán voltunk akkor is, pedig ugye akkor egy helyre ment a pénz… Ezt soha nem fogom érteni a pasikba. Miért olyan gáz, ha a párjuk többet keres? Jó, persze, tudom, hogy nem minden pasinál fájó pont ez, de azért elég soknál.

Tegnap levágtam a hajam is. Továbbra sem jön be a hosszabb haj. Pedig a rövid része egész megnőtt már, de minden bajom volt már tőle.
Páromnak meg is írtam, hogy ne holnap kapjon sokkot a gyárban, amikor meglát. Mondjuk látott már ilyen hajjal eddig is odabent, csak akkor kékeszöld színe volt.
Írtam is neki, hogy tudom, a pasik a hosszú hajat szeretik, de így érzem magam jól.
De ő csak holnap fogja látni, mert akkor találkozunk a gyárban.
Minden klassz amúgy közöttünk. Ő szeret engem, én szeretem őt. Nagyon boldog vagyok vele.

Egy valamivel kapcsolatban nem tudom eldönteni, hogy gáz e. Azért nem tudom, mert én úgy érzem, hogy nem az, viszont azt is tudom, hogy sok ember szerint tuti az. És így ez kicsit elbizonytalanít. Most leírjam, hogy konkrétan miről van szó? Á, nem, majd ha legközelebb talizunk gyáron kívül, akkor megbeszélem vele és leírom, hogy mi a helyzet…

Húgom hívott estére bulizni, de nem megyek. Kérdezte is párom, hogy miért nem? Írtam neki, hogy nem iszok, nem tudok táncolni, nem szeretem a tömeget és nem akarok pasizni sem, így nem valószínű, hogy jól érezném magam. Mondtam páromnak, biztos tök unalmasnak tűnik, hogy kivételesen nem dolgozok szombaton, és így is csak itthon vagyok, ahelyett hogy buliznék. De azt mondta, hogy így szeret, ahogy vagyok. Hát, nah, aki aranyos, az aranyos. És ezt rá értettem, nem magamra.