Tegnap egészen nyugodt napom volt. Délelőtt megcsinálgattam a dolgaimat itthon. Barátnőm megint adott kölcsön egy könyvet, de még nem jutottam rá, hogy elkezdjem olvasni. Majd holnap, akkor nem dolgozok meg páromhoz se megyek.
A gyárban minden rendben ment. A múlt hónap végén leadott pótfeladatomat a főnököm megmutatta a nagyfőnöknek is, hogy milyen klasszul megcsináltam. Úgyhogy tegnap még egyszer megdicsért a főnököm érte.
Most már egészen stabilra bedolgoztam magam. Még ha esetleg valamiért meg is szüntetnék az irodai munkakört, amiben dolgozom, akkor is tuti jó helyre tennének. A nagyfőnök is volt bent az irodába. Mondta, hogy látott párommal berénybe, aztán meg is lepődött, mert nem tudta, hogy együtt vagyunk. Persze, ő azért nincs állandóan a mi részünkön. Meg hát, körülöttünk nincs balhé, így senkinek nincs oka, hogy emlegessen neki.
Ez a hónap is jó be van tervezve. Két szabadnapomon túlóráznom kell; most lesz az esküvő; tetováltatni megyek. Mivel alig lesz pihenőnapom, így párommal a talik is elég kacifántosak lesznek.
Nah, de holnap lesz időm (vagy legalábbis több) és akkor írok bővebben.
főnököm érte.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: