„A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata.”

( Nagyon tetszik ez az idézet)

Nem is tudom, hogy hol kezdjem…
Hát, kezdem a munkával, aztán igyekszem nem nagyon elmélyülni ebben a témában.
Még mielőtt elmentem volna páromhoz hívott a főnököm, hogy beszélni akar velem. Gondoltam magamban, hogy ez már nagyon rosszul indul. A lényeg az, hogy egy srác visszajön a gyárba dolgozni. A főnökömnek dolgozott korábban, de aztán elment valahova máshova, ami nem vált be. A főnököm eredetileg az egyik kolléganőm helyett akarta betenni az irodába, de a nagyfőnöknek más ötlete támadt. Ez az ötlet pedig abból áll, hogy a srácot beteszik a helyemre, engem pedig egy új munkakörbe tesznek, ami még csak most lesz kialakítva.

Mondom az előnyöket és a hátrányokat, de mivel pesszimista vagyok, így a hátrányokkal kezdem:

Hátrányok:

• Csak délelőttbe dolgozok, így úszik a pótlék.

• Ahelyett, hogy csinálnám amihez értek, egy új munkakörben kell dolgoznom, amire senki nem fog betanítani és amihez alig van háttértudásom.

• Nem lesz saját számítógépem (mármint a gyárban).

• Szombatonként szinte mindig túlóráznom kell.

• Bekavar a párommal való talikba az új beosztás.

• Be kell tanítanom az új srácot.

Most egyelőre ennyi jut az eszembe…

Előnyök:

• Nem kell éjszaka dolgoznom.

• Bebizonyíthatom, hogy képes vagyok több ember irányítására, ami a későbbiekben még jól jöhet.

• Valószínűleg 100 forinttal emelnek az órabéremen.

• Új kihívás.

Még nem tudom, hogy örülök e ennek az egésznek. Meg hát, az elején ez is szívás lesz, amíg nem is tudom konkrétan, mi is a dolgom.
Aztán majd lesz valami.
Éjszakás műszakban még nem lesz velem az új srác, akkor majd tanulgatok ezt-azt, elméleti dolgokat, amiknek hasznát vehetem.

Párommal minden a legnagyobb rendben alakul. Eléggé egy hullámhosszon vagyunk.
Most délelőttös voltam, így csak délutánonként tudtunk találkozni, de munkába is tőle mentem és munka után is nála voltam, így csak tudtunk együtt lenni.
Munka után mindig motorral jött értem.
Elmentünk együtt bevásárolni; kitaláltuk, mit készítsünk vacsira. Elmentünk Szolnokra; sétálgattunk, hamburgereztünk. Szerencsére nagyon jó idő volt.
Otthon főzöcskéztünk; sütött nekem gofrit.
Nagyon jól éreztem és érzem is vele magam.
Legközelebb majd 17.-e körül találkozunk munkán kívül, de az sem lesz olyan sok. Ő akkor reggel végez a munkával, ergo a délelőtt alvással fog telni; én meg éjszakába megyek majd dolgozni. Ráadásul akkor lesz az, hogy reggel végzek a munkával és délutánba már megyek is visszadolgozni (s mint kiderült az új srác is, akkor jön be először hozzám).
Nem sokára itt az esküvő is. Még a cipőmet hozzá kell próbálnom, hogy jó lesz e az vagy vennem kell egy másikat.
Ma még nem nagyon beszéltem vele. Ő dolgozik most. Az egyik kollégája táppénzen van már egy pár hónapja, aztán most egy műszakban csak ketten vannak, és így azt sem tudják, hogyan szakadjanak szét.

Ma is megyek dolgozni. Tegnap lett volna szabadnapom, de akkor meg túlóráznom kellett. Szóval, ma már megyek én is, de most pont nem leszünk egy műszakban.