„Az hajszol ismeretlen sorsom elé, hogy jobb lapokat kapjak, mint amilyeneket az élet osztott nekem.”

Most a szokottnál is kevésbé emlékszem, hogy legutóbb miről írtam. Persze, nem kellene sok idő, hogy visszaolvassam, de semmi kedvem.

Párommal 21.-én voltunk a haverja esküvőjén. Mondjuk az volt az érzésem, hogy legszívesebben az egészet kihagyta volna. Nem örült annak, hogy ki kell öltözni meg az egész felhajtásnak, de hát, a barátjáról volt szó. Mondtam páromnak, hogy pedig jól áll neki az öltöny, de ő csak annyit mondott erre, hogy ő belülről nem így érzi. Tetszett ez az őszinte válasz.
Az egyik ismerősével meg a bátyjával mentünk kocsival.
Templomi és polgári esküvő is volt.
Bár magáért a templomért nem rajongok, de a templomi esküvő ellen nincs semmi kifogásom, habár megfelelő vallási nézetek nélkül nem sok értelmét látom. Pedig meglepő módon sokan választanak templomi esküvőt is mindenféle vallásosság nélkül. Ezt nem igazán értem, de majd egyszer megfogom. Gondolom.
A polgári esküvő egy nagyon szép helyen volt. Szabadtéren volt tartva egy fákkal körbevett kis tó partján. Nagyon jó volt a helyszínválasztás. A lagzi is ott volt, de az már egy fedett részen.
A menyasszony nagyon szép volt. Az esküvői ruha és a mennyecske ruha is nagyon jól állt rajta. Mindig mosolygott, pörgött.
A vacsi finom volt. Volt húsleves; marhapörkölt; párolt zöldség; petrezselymes krumpli; rántott sajt, gomba, hús; torta; sütemények; éjfélkor grillezett hús meg zöldség. Szóval, senkinek sem volt esélye az éhezésre.
Persze, röviditalok is voltak. Mondjuk én nem ittam. Gondoltam, nem egy esküvőn kellene kipróbálni, hogy tudok e már mértékkel inni. Tudom, ez úgy hangzott, mint ha egy alkoholista lennék, de nem vagyok az. Csak, ha nagy ritkán iszok, akkor jó sokat… Nah, de vissza a lényeghez. Párom megivott jó pár felest, de meg se látszott rajta (a vacsi felszívta). Bár szerintem nem bánta volna, ha legalább egy kicsit be tudott volna csiccsenteni.
Egyikünk sem az a nagy bulizós típus, szóval, a lagzit mindketten szívesen kihagytuk volna. És mivel ugye egy másik srác vitt el minket, így nem is mehettünk, akkor haza amikor akartunk. Ez kicsit frusztrálta is páromat meg olyan hajnali kettő körül már én se bántam volna, ha motorral mentünk volna, és haza mehettünk volna. De így hajnali három után indultunk haza. Már majd elaludtam, ráadásul a cipőm talpa leesett indulás előtt 10-15 perccel.

Vasárnap persze kb. délig aludtunk. Aztán felébredtünk, megnéztem neten a moziműsort.
Elugrottunk párom egyik haverjához, mert neki volt szondája, aztán jobb volt ellenőrizni, hogy mutat e még alkohol páromnál. 
És mivel már nem mutatott alkoholt, így elmentünk mozizni Szolnokra.

Már korábban beszéltük, hogy megnézzük a Vörös verebet, aztán mivel pont játszották, így lett végül is mozizás a terv.
A film nagyon jó volt, kár lett volna nem megnézni.

Párommal egyébként minden a legnagyobb rendben. Persze, nem akarom elszólni magam. De eddig jó minden.
Nem rég beszéltünk telefonon. Lefogyott a net a telójáról, aztán most nem tudunk írkálni egymásnak.

Mamája nagyon aranyos. Mindig mondja, amikor mondom, hogy mikor megyek páromtól haza, hogy minél hamarabb jöjjek vissza. Papája meg mindig megjegyzi, hogy páromat már rég látták mosolyogni.

Húgommal is beszéltem pár szót. Élőben akart volna beszélni, de pont ellentétesen dolgozunk.
Még is válni fog a férjétől, de még csak nekem mondta. Majd holnap megy el az ügyvédhez, aztán meg anyához.
Pontosan nem tudom, hogy most mi van. Kicsit már nehezen követem a dolgokat, de gondolom, hogy nem igazán jött össze a bizalom újraépítése.
Mindenesetre húgom szájába rágtam, hogy húzzon el holnap egy ügyvédhez, mert hát a férje most megint mindent magának szeretne.
Szóval, gáz minden úgy, ahogy van. Megint.

A munkába minden a szokásos. Tanítgatom az új srácot. Figyel, csinálja. Tanulgat mindent, amit mondok neki, csak még a logikáját nem mindennek érti, de az majd kialakul, ha már egyedül csinálja.
Még jövőhónapban is a saját beosztásomban leszek. A főnök elfelejtette leadni az áthelyezési kérelmet és ebben a hónapban már nem lehet.

Közben próbálok ezt-azt összecsipegetni, ami az új munkakörömhöz kelleni fog, de hát, nem egyszerű. Jó lenne már csak azzal foglalkozni. Szeretném már kicsit jobban átlátni, hogy mi is lesz a dolgom és pontosan mit várnak majd tőlem…
Exemnek persze meg kellett jegyeznie, hogy tisztában vagyok e azzal, hogy nem lesz olyan egyszerű ez az új munkakör se. Persze, rögtön fel is húzta az agyam. Mintha én nem tudnám, hogy nem azért akarják rám bízni, mert olyan marha egyszerű lesz…