„A sorsunkat napról napra írjuk, nem pedig egy jövőbeli könyv lapjairól olvassuk.”

27.-én voltam a tetoválós srácnál.
Párom vitt el, de nem maradt ott. Nem nagyon rajong a tűkért. Azt tudja, hogy én akarok még jó pár tetoválást, de nem zavarja. Csak őt ne szurkálja senki.

Jó volt már talizi a sráccal. Olyan rég beszéltünk. Csak pár szót beszélt párommal, de szimpatikus volt neki, és azt mondta, hogy látszik, milyen jól megértjük egymást.
Nála voltam estig, szóval, kicseveghettük magunkat. A combomon lévőt folytattuk, még kb. két alkalom és kész lesz. Aztán a kezemen kezdtünk egy újba. Majd lefotózom, ha készen lesznek.
Exemről is beszélgettünk. Nem tudom, hogy emlékeztek e (abban sem vagyok biztos, hogy leírtam), hogy exem csajának volt műtéte. Még exem mondta, hogy cisztája volt. Aztán valahogy felhozódott ez a műtétes dolog is (a tetoválós srác annyira nem kíváncsi a csajra…), aztán mondtam, hogy ugye tudok róla, mesélte exem. Kicsit meglepettnek tűnt a srác, hogy tudok róla, de ház, nah. Legutóbb exem csak azért meghívott kávézni, hogy valakinek kipanaszkodhassa magát. Nah, igen, csak hát némileg ferdített a dolgokon, mert nem cisztája volt a csajnak, hanem elvetélt, de ahogy kivettem a srác szavaiból nem exemtől volt, hanem attól a sráctól, akivel félrekavart. Durva… De páros tetoválás azért akarnak. Pedig ahogy néha exem beszél a csajról meg a kapcsolatukról…
A tetoválós srác most már csak tetoválással foglalkozik. Nem megy el mellette ide-oda még melózi. Remélem, hogy én is minél hamarabb el tudok menni hozzá, megint.

(A kép csak illusztráció, de egyébként ugyanilyen)
Párommal elmentünk 30.-án Szolnokra. Rendelt egy szív alakú lakatott és azt vittük el a lakatfalhoz. Még itthon belegravíroztam a monogramunkat meg az első randink dátumát. A kulcsa nálam van, a nyakamba lóg (a kulcs felső része is szív alakú).

Elsején elmentünk Sástóra. Persze, motorral. Nagyon jó idő volt, sikerült is kicsit megégnünk, de nagyon jól éreztük magunkat.
Annyit barangoltunk ilyen-olyan ösvényeken. Biztosak voltunk abban, hogy másnap fel se tudunk kelni az izomláztól, de aztán nem volt gond.
Bob pályán is végig mentünk, kétszer is. Az is nagyon jó volt. Alig lehetet látni a sor végét annyian voltak.
Jól elszórakoztunk.
Még motoros ruhát is kért nekem kölcsön. Persze, azt ott levettük, mert bele is sültünk volna.
Este 5-6 óra körül indultunk haza. Odafele és visszafele is annyi motorost láttunk.

Tegnap még páromnál voltam. Egyébként is többet vagyok ott, mint itthon. Már gondolkoztam is azon, hogy elviszem a laptopomat hozzá, mert így a blogolás is mindig elmarad.
Aztán anyummal beszéltem telefonon és kérdezte, hogy mikor leszek otthon legközelebb meg meddig. Viccből mondtam anyumnak a telefonba, hogy hát, ilyen ez, 3 naponta hozom-viszem a cuccaimat.

Aztán amikor letettem a telefont, akkor mondtam páromnak, hogy csak viccelődtem a költözéssel meg hasonlókkal, nem kell beparázni. Erre kérdezte tőlem, hogy odaköltöznék hozzá? Őszintén szólva nem nagyon akartam erre válaszolni. Eddig minden pasimmal én akartam összeköltözni, ők meg csak belementek. Erre mondta nekem, hogy csak azért nem gondolta, hogy szeretnék ott lakni, mert alig van otthon és sokat lennék egyedül (mert ugye mindig tizenkettezik). Erre csak megvontam a vállamat és mondtam, hogy amúgy is mindegy, mert a szobájában nem férnének el még pluszba az én cuccaim is.
Később mondta, hogy az a szoba, amit most nem használnak, jó lenne kettőnknek. Most egy halom kacat van benne, de ha kipakoljuk, akkor ott elférnék ketten…

Tegnap éjjel jöttem haza. Simogatom meg ölelgetem a kutyámat, hogy de hiányzott már, erre látom, hogy egy kullancs van benne.
Egyből megnéztem az ínyét, hogy sárga e, mert akkor már nagy a baj. Fel is ébresztettem anyát, hogy észrevették e. De nem. Szóval, mára kihívják az állatorvost, hogy kiszedje belőle rendesen meg adjon neki gyógyszert.