Életem puzzle darabjai

Munka, munka, munka…

Hajnalban elég kómásan keltem. Főleg, hogy mostanában mindig kb. fél órával hamarabb felébredek, mint ahogy megszólal a mobilom ébresztője.
Mire lemegy ez a 9 napos délelőttös műszak már rendesen furcsa lesz más műszakba menni dolgozni…
Most is tesómmal ültem a buszon.
Műszak elején a főnököm már azzal fogadott, hogy 3 géphez nincs anyag, ebből 2 az én hibám. Akkor rendeltem mind a háromhoz, de az egyiknél kiderült, hogy nem jó színt (azt se tudtam, hogy van több színben is az az anyag). Akkor megint felhívtam a srácot, aki a rendelésemet intézi. Jól fel is húztam…

Persze, ettől csúsztam a saját munkámmal, de már az sem érdekelt.
Mindent nem tudok egyszerre csinálni…
Exemet is letolták valami miatt, szóval, felváltva szidtuk az egész üzemet.

Amúgy az nem túlzottan hatott meg, hogy nem a saját műszakommal vagyok.
Annyi mindenki megfordult már körülöttem, hogy kár nagyon szívügynek venni, hogy kivel dolgozunk meg kivel nem.
Az új műszakvezetővel voltam ma egy műszakban.
Elsődleges vélemény alapján nincs vele gond. Már beszélni is hajlandó, sőt még viccelődni is.

Műszakvégén álltam a buszmegállóba, aztán rácsörögtem húgomra, hogy merre van, nehogy lekésse a buszt.
Hát, szegény, megint rosszul lett a gyárban és a kórházba kötött ki.
Most elküldik majd egy csomó vizsgálatra, mert a kórházban arra tippeltek, hogy Addison-kór miatt vannak ezek a rosszullétek.
Eddig hallani se hallottam erről a betegségről, pedig azért elég sokat ismerek.
Persze, ez majd a vizsgálatok után kiderül.
Neten rákerestünk, hogy mi ez. Hát, az hogy halált is okozhat és csak folyamatos gyógyszerrel tartható szinten, nem túl jó hír…
Nah, de majd foglalkozunk ezzel, ha már tudjuk biztosra.

Beszélgettem az udvarlómmal is.
Már meg vannak a jövőhónapra a repülőjegyek.
Mostanában olyan a hangulatom, mint az időjárás. Komolyan.
Már én se értem magamat se.
Egyik percben senkihez nincs kedvem, a másikban meg alig várom, hogy itt legyen…

Beszélgettem barátnőmmel is. Jól lerohantam a kérdéseimmel, de már annyira hiányzik.
Nagyon várom, hogy lássam.

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!