Beszámoló 3

Tegnap találkoztam utoljára az udvarlómmal. Délután találkoztunk és kb. csak egy órát.
Megfogadtam magamban, hogy nem fogok sírni. Egyrészt, mert nem akartam őt ezzel bántani. Másrészt, nem akartam bolondnak tűnni. Úgy értem, hogy évek óta barátok vagyunk, pár hónapja cseteltünk, egy hetet randiztunk… Nem akartam sírni, mint valami buta kis tinilány… De persze, a szememet nem érdekelte a döntésem. Szóval, egy-két könnycsepp csak kicsordult.

Amikor aztán haza jöttem, akkor megint sírtam ezerrel. Anya kérdezte is, hogy mi a baj? Mondtam, hogy azon kívül, hogy megy vissza fél évre semmi. Anyum meg örült, mint a bolond, hogy ha sírok érte, akkor az tök jó.
Hát, én nem éreztem annak, de értettem, mire gondol.

Este aztán az új gépemmel foglaltam le magam. Felakartam telepíteni a gépemre a viber-t, hogy tudjunk majd azon videó csetelni, de sehogy se engedte a gép.
Ez is egy olyan utolsó csepp volt a pohárban. Jól felidegesítettem ezen magam. Aztán olyan este nyolc körül lefeküdtem és álomba sírtam magam.
Érthető okból kicsit instabil volt a lelki nyugalmam…

Éjjel írt az udvarlóm egy üzit, pont ébren is voltam. Írta, hogy reméli, nem ébresztett fel, csak épp rám gondolt.
Annyira aranyos.
Egyébként nem is tudom, hogy még az udvarlómnak nevezzem e vagy a páromnak. Tegnap mondta, hogy ha megvárom, akkor kapcsolatban leszünk. Úgy fogalmazott igazából, hogy amíg ő Írországba lakik, én meg itt, addig felesleges kitenni mondjuk face-re, hogy kapcsolatban vagyunk.
Ebben van is valami.
A gondolattól is rosszul vagyok, hogy fél évig csak neten fogom látni. Mondjuk még mindig jobb, mintha ott se látnám…

Ma reggel 8-kor indult el anyujával. Én, amikor hazaértem a boltból, akkor megpróbáltam a vibert még egyszer, aztán minden gond nélkül feltelepítette a gép. Ki érti a technikát?