„A vágy paradox dolog.”

Már nem emlékszem, írtam e, hogy barátnőmmel megbeszéltük, hogy megyek hozzájuk.
Csütörtökön, munka után mentem el hozzájuk.

Örültem, mert a lányokkal is tudtam találkozni. Imádom őket. Olyan kis édesek.
Egy kis izomlázat össze is szedtem, ahogy barátnőm kisebbik lányát emelgettem (nem ártana növesztenem egy kis izmot…)
Múltkor azon gondolkodtam, hogy barátnőmet azért ismerem már egy ideje, így a lányait is, és olyan furcsa, hogy látom őket, ahogyan felnőnek.
Nagyon szeretem őket, de tényleg.

Barátnőm párja kicsit meglepett. Nem nagyon gondolkoztam azon, miközben hozzájuk utaztam, hogy vajon most is olyan nehézkesen fogunk e kijönni egymással. És bár igaz, hogy nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, ha valaki nem kedvel, de nem vagyok haragtartó típus, szóval, úgy mentem, hogy igazából eszembe se volt a múltkori dolog.
De nem ez volt a meglepő. Az volt a meglepő számomra, hogy nem csak tök normális volt velem, de igazán kedves is. Nem célozgatott rá, hogy mennyire útban vagyok. Amikor hármasban utaztunk a kocsival, akkor szó nélkül eligazította a gyerekülést, hogy elférjek hátul. Szóval, nagyon figyelmes volt.

Vettek egy tök jó társasjátékot. Az a neve, hogy Sorbaállás. Nagyon tetszett. Az elején kicsit bonyolultnak látszott, ahogy néztük a szabályait, de aztán nagyon jól elszórakoztunk vele.
Barátnőmmel befestettük egymás haját. Nem is tudom, hogy utoljára mikor festettem be bárkinek is a haját, de jó móka volt.
Néztünk egy filmet is. A címében már nem teljesen vagyok biztos, de talán Négy Karácsony volt. Annak ellenére, hogy az érzelemvilágom most eléggé messze áll a minden jó, ha a vége jó típusú filmektől, tetszett.

Most biztos nem nagyon győztem meg arról barátnőmet, hogy a külföldi sráccal minden remek.
Mostanában kicsit bedepresszióztam miatt is, meg még pár srác miatt.
Úgy általában nagyon elegem van és komolyan bárcsak senki ne akarna tőlem semmit.
Az a gáz, hogy amikor exem szakított velem, akkor ugye az volt a fő cél, hogy kicsit stabilizáljam az életem különböző területeit. És pont melyikkel nincs most se semmi se rendben? Hát, a szívügyeimmel. Tudom, nem jó, de ha most belegondolok, hogy mit, hogyan tervezek a jövőben, akkor abban nyoma sincs annak, hogy bárkivel is együtt leszek…
Nem tudom, hogy mi lesz a külföldi sráccal is. Ha most sem fog haza költözi, akkor komolyan át kell gondolnom, hogy kell e ez nekem? Úgy értem, hogy nincs szerelem, csak vonzalom, de vajon ez megéri még minimum fél év várakozást? Főleg, ha utána kiderül, hogy a kanyarba össze se illünk…
Aztán ott van a gyárban az a fiatal srác, aki belém van zúgva és, aki már két napja bunkózik velem. Nagyon elegem van már belőle…
Húgom haverja (akiről kiderült, hogy amúgy a férje unokatestvére) még mindig szokott írni, hogy mizu velem meg hasonlók. Tegnap este felhívott húgom férje, hogy mit csinálok meg dolgozok e este, mert ők hárman mennek moziba, aztán velük mehetnék. Hát, sajnos mennem kellett éjszakába dolgozni. Mondtam neki, hogy nagy kár, dolgozok éjjel, de azért köszönöm, hogy gondoltak rám. Erre elkezdi húgom férje, hogy oh, hát nem ők gondoltak rám, hanem a srác. Nah, gondoltam ebből a beszélgetésből se jövök már jól ki. Aztán mondtam, hogy majd legközelebb, stb., erre mondja nekem, hogy majd elmegyek a sráccal valami romantikus filmre. Gyenge célzások…