Életem puzzle darabjai

„Soha nem tudhatod, hogy melyik pillanat lesz az utolsó. Miért ne szívj fel magadba minden egyes emléket?”

Azt hiszem, írtam még az ünnepek előtt, hogy csütörtökön tizenketteznem kellett. Bár mondtam a műszakvezetőnek, aki este 6-ig bent marad, hogy ha párom nem dolgozott volna pont akkor szintén tizenkettőbe, akkor nem biztos, hogy rábeszélhető lettem volna. Maga a műszak elég gyorsan elment tekintve, hogy így hónap végén piszok sok dolgom volt. Az összes pótfeladatomhoz… Tovább »

„Ugye tudod, mi a valóság? Ami nem múlik el egy áramszünettel.”

Megint jó régen sikerült írnom. Nem is nagyon voltam mondjuk itthon mostanában. 15.-én reggel, éjszakás műszak után nem haza jöttem, mert akkorra beszéltük meg barátnőmmel, hogy megyek hozzá. Nyolckor indult a buszom, így várakoznom kellett kicsit. Ez csak annyiból volt rosszabb, mint máskor, hogy most nem volt semmi nyitva ugye. Maga az utazás nyugodtan telt…. Tovább »

„Két ismétlőjel közé rejtőzhetnénk Hogy tartson már örökké ez a perc.”

Szeretnék nektek mesélni valakiről. Tudom, vagy sejtem, hogy nagyon unalmas lehet, hogy mostanában mindig van valaki, akiről írok. Meg mindig van valami „nagy szerelem”; a külföldi srác, aztán a három hetes pasim. De most nem is igazán szerelemről akarok írni… Az egész úgy kezdődött, hogy már több, mint egy hete beteg vagyok, aztán az éjszakás… Tovább »

„Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.”

Mostanában kissé elhanyagoltam a blogírást… Most meg azt se tudom, hogy hova kapjak a sok gondolatom közül.   Pár szóval kitérek először is a barátnőmnél töltött időre. A gyerkőceivel most nem találkoztam, mert az apjuknál voltak. A párjának meg dolgoznia kellett Szilveszterkor. Nagy szívás katonának lenni… Szilveszterre az egyik barátnője is eljött, de sajna ő… Tovább »

„Igazán az él, aki minden hangulatának enged.”

Nagyjából stabilizálódott a hangulatom. Persze, kétlem, hogy az utóbbi mélypontom volt az utolsó ebben a hónapban, de majd lesz valami. Mindig csak a következő lépésre kell koncentrálni… Még mindig beteg vagyok.   Tegnap rám írt az egyik anyagmozgató srác, hogy és most ezt idézem: „teccel”. Már attól a szememet forgattam, hogy láttam ezt a „teccel”… Tovább »

„Minden mondat mögött van valami, akár hallatszik, akár nem.”

Tegnap előtt anyummal kicsit összekaptam. Rossz napja volt, aztán este mindenért morgott. Én meg meguntam, kicsit összeszólalkoztunk, aztán hagytam a francba és mentem lefeküdni. Utána a meló miatt két napig nem is nagyon láttuk egymást.   Tegnap hajnalban az ébresztőmön kívül a torokfájásomra ébredtem. Alig volt erőm kikelni az ágyból. Nem igazán hiányzik még egy… Tovább »

„A vágy paradox dolog.”

  Már nem emlékszem, írtam e, hogy barátnőmmel megbeszéltük, hogy megyek hozzájuk. Csütörtökön, munka után mentem el hozzájuk.   Örültem, mert a lányokkal is tudtam találkozni. Imádom őket. Olyan kis édesek. Egy kis izomlázat össze is szedtem, ahogy barátnőm kisebbik lányát emelgettem (nem ártana növesztenem egy kis izmot…) Múltkor azon gondolkodtam, hogy barátnőmet azért ismerem… Tovább »

„A szív nem törik össze. Legfeljebb csak egy kicsit megsérül. Ennyi.”

  Pénteken az új műszakvezetővel voltam a délutános műszakomban (a másik műszakvezetőm, aki eredetileg lett volna elment szabira). Tök jól el voltunk egész műszakban. Vele is szeretek dolgozni, mert többnyire egész simán át lehet vészelni vele a műszakot. Persze, amikor nyolc feladatot ad egyszerre, akkor nem így érzem, de mindig megköszöni, ha segítek neki és… Tovább »

„Az ember keze arra való, hogy kézen fogjon vele más embereket.”

  Tegnap már ugye mentem dolgozni. Már a műszak eleje nagyon jól kezdődött. Az egyik dolgozó nem jött be; kettő meg bejött, de aztán úgy döntött, hogy inkább haza megy és leléptek már rögtön műszak elején. Szóval, nagyon örültem annak, hogy mindenkit válogatás nélkül felvesznek…   A kiséri kolléganőmmel csak akkor beszélgettem, ha szüneten volt…. Tovább »

„Az emberek különbözőek, így a barátságok is. Minden barátunk más-más személyiségjegyeket vált ki belőlünk.”

  Szombaton indultam el barátnőmhöz. Olyan hideg volt itthon, hogy majd megfagytam mire kisétáltam a buszmegállóba. Egy helyen kellett csak átszállnom, de ott is megszívtam. Ugyan is lerobbant az a busz, amire átszálltam volna. Így később értem barátnőmhöz. De legalább oda értem. A két kislánya is otthon volt most a hétvégén. Nem tudom, hogy mikor… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!