Életem puzzle darabjai

„A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem – csak egy gondolat: “Szeretlek”.”

Kedden mondta párom, hogy eljönne motorral, legalább egy kicsit tudjunk találkozni. Ami ugye azt jelentette, hogy akkor ide, hozzám jönne. Nem tudom, hogy mennyire tettem írásba egyértelművé, de nem nagyon szoktam senkit meghívni magamhoz. Nem véletlenül. De hát, ő látni akart engem, én látni akartam őt. Szóval, megírtam, hogy mire számítson itt és rábíztam, hogy… Tovább »

„Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok – ez a szeretethez vezető út.”

  Nah, hol is kezdjem… Azt hiszem, hogy a tegnapi napomról szeretnék írni leginkább, meg egy kicsit a mairól… Mióta a kollégámmal elkezdtünk ismerkedni tegnap találkoztunk először a gyárban (gyáron kívül még nem taliztunk, de majd erre is kitérek). Mindketten paráztunk kicsit, vagy nem is kicsit. Eleve ugye elég macerás a munkahelyen megfelelően kezelni az… Tovább »

„Két ismétlőjel közé rejtőzhetnénk Hogy tartson már örökké ez a perc.”

Szeretnék nektek mesélni valakiről. Tudom, vagy sejtem, hogy nagyon unalmas lehet, hogy mostanában mindig van valaki, akiről írok. Meg mindig van valami „nagy szerelem”; a külföldi srác, aztán a három hetes pasim. De most nem is igazán szerelemről akarok írni… Az egész úgy kezdődött, hogy már több, mint egy hete beteg vagyok, aztán az éjszakás… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!