Életem puzzle darabjai

„Az ember keze arra való, hogy kézen fogjon vele más embereket.”

  Tegnap már ugye mentem dolgozni. Már a műszak eleje nagyon jól kezdődött. Az egyik dolgozó nem jött be; kettő meg bejött, de aztán úgy döntött, hogy inkább haza megy és leléptek már rögtön műszak elején. Szóval, nagyon örültem annak, hogy mindenkit válogatás nélkül felvesznek…   A kiséri kolléganőmmel csak akkor beszélgettem, ha szüneten volt…. Tovább »

„Mindent elkövetek azért, hogy más legyek, jobb ember, de mindig ott van az a részem, amelyik olyan akar lenni, amilyen vagyok.”

  Vasárnap ugye dolgoztam délelőtt, aztán visszamentem túlórázni éjszakába. A pénz se fog rosszul jönni, így a fűtésszezon meg a Karácsony előtt, meg a hétfő délelőttös kolléganőmnek se kellett így a plusz papírmunkával szívnia. Igaz, hogy már a buszon felhúzott az egyik nő, de ezt leszámítva nagyon békés, sőt igazán unalmas volt. Előre is dolgoztam… Tovább »

„Pillanatok és lehetőségek vannak, és mi döntjük el, mikor melyiket választjuk.”

  Azt hiszem, hogy legutóbb írtam, hogy le lettem a gyárban tolva. Nem lett belőle gáz, csak az egyik műszakvezetőm most nagyon szeret mindenkit minden tévedéséért lecseszni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem érdemeltem meg a letolást. Csupán nem feltétlenül kellett volna arra játszania, hogy a lehető legrosszabbul érezzem magam miatta… „Ha sikert akarsz… Tovább »

Éjszakás műszak…

  A tegnap éjszakát elég rosszul viseltem. Pedig nappal aludtam rendesen. Nem mintha úgy általában ez sokat számítana.   Mivel hétvége volt, így nem volt bent műszakvezető. Szombaton jól megjártam. Eleve úgy mentem be, hogy a délelőttös és a délutános kolléganőm is hagyott nekem plusz munkát. Mondjuk sok gond nem volt, mert öt perc alatt… Tovább »

„Senki sem tökéletes, és mindenki cselekszik jót valamint rosszat is. A kérdés csak az, hogy melyikből mennyit.”

  Annyi minden jár a fejemben, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Van egy csomó olyan „apróság”, ami mindig eszembe jut, hogy leakarom írni, mert nekem fontos (még ha nem is valami nagy dolog), aztán leülök írni és azzal a lendülettel ki is megy a fejemből.   Nem tudom, hogy ezt leírtam e, szerintem nem…. Tovább »

Hatással vagyunk egymásra, ha akarunk, ha nem…

  Anyumék kicsit az agyamra mennek. Már két napja 6 órától addig veszekednek, amíg valamelyikük el nem megy itthonról. Anyum szidja apumat, hogy semmit nem csinál itthon; apum meg kb. ugyanezért szidja anyumat. Mindkettőnek meg van a maga valóság alapja. Ők tipikus jó példák arra, hogy hogyan tudja két ember teljesen eltorzítani egymás személyiségét… És… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!