Életem puzzle darabjai

„Amikor mások sokkal jobban bíznak bennem, mint én saját magamban, akkor nem adhatom fel.”

  Már megint olyan rég írtam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem… Azt hiszem, hogy valamelyik bejegyzésemben említettem (talán pont az előzőben), hogy van egy srác, akinek tetszem. Aztán valamelyik nap beszélgettünk messengeren, meló után. Egész nap olyan nagyon világvége hangulata volt és gondoltam, csak megérdeklődöm, hogy mi a gondja-baja. Szóval, így beszélgettünk kicsit. Mondjuk… Tovább »

„Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.”

Mostanában szoktam egy netes oldalról rendelni cuccokat, aztán múlt hónapban is mondta anya, hogy rendeljek már neki is egy felsőt. Hát, jó, mondom, nekem nem kerül semmibe. Aztán tegnap mondta, hogy nézzünk már neki valami csipkés fűzőt… Gondoltam magamban most komolyan? Minek? Mert, hogy nem apa miatt akar venni az tuti… Majdnem meg is kérdeztem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!