Életem puzzle darabjai

Már két napja tiszta ideg vagyok. Egyébként is némileg feszültebb vagyok, amikor délelőttös műszakban dolgozok, most meg még a hormonok is ellepték az agyam, szóval, nagyon gázul érzem magam. Tegnap munkába csupa kapkodás volt minden, alig végeztem a dolgaimmal. A műszakvezetőm mondta is, hogy ne idegeskedjek, de erre csak az volt a válaszom, hogy ő… Tovább »

Ma ugye a főnökeim bent vannak dolgozni, mert a 16.-át ledolgozzák. Nekem ugye nem kellett mennem, mert négy műszakos vagyok, és a mai napom pont szabadnap. Aztán tegnap már sajnálkoztak odabent, hogy ma dolgozniuk kell. Mondtam is a főnökömnek, hogy talán megsajnálnám, ha nem lennék bent szinte minden hétvégémen… Néha elég szemtelen vagyok amúgy. Tudom,… Tovább »

Vasárnap délutános voltam. Utána nem haza jöttem, hanem páromhoz mentem. Vagyis végül is együtt mentünk, mert bejött elém. Mindig bejön. Pedig elég fáradt volt. Mondtam is neki, hogy nem muszáj bejönnie elém. Persze, ez olyan bebukós dolog. Úgy értem, hogy tudtam, hogy tényleg fáradt. Szóval, őszintén mondtam neki, hogy maradjon nyugodtan otthon, mert jót akartam… Tovább »

  Már csak a tüdőmet köhögöm ki, egyébként jól vagyok. Néha még van egy kis izomfájdalom, de nem vészes. Szerencsére lázas sem vagyok már. Persze, esélyes, hogy vissza fogok esni, mivel az egész gyár csupa betegség. Az irodába is oda-vissza adjuk egymásnak és mire mindenki kikeveredne belőle addigra már szétszórtuk a családtagok között, és az… Tovább »

  Nah, hol is kezdjem… Azt hiszem, hogy a tegnapi napomról szeretnék írni leginkább, meg egy kicsit a mairól… Mióta a kollégámmal elkezdtünk ismerkedni tegnap találkoztunk először a gyárban (gyáron kívül még nem taliztunk, de majd erre is kitérek). Mindketten paráztunk kicsit, vagy nem is kicsit. Eleve ugye elég macerás a munkahelyen megfelelően kezelni az… Tovább »

Szeretnék nektek mesélni valakiről. Tudom, vagy sejtem, hogy nagyon unalmas lehet, hogy mostanában mindig van valaki, akiről írok. Meg mindig van valami „nagy szerelem”; a külföldi srác, aztán a három hetes pasim. De most nem is igazán szerelemről akarok írni… Az egész úgy kezdődött, hogy már több, mint egy hete beteg vagyok, aztán az éjszakás… Tovább »

Ha jól emlékszem, akkor még Karácsony előtt írtam utoljára. Hát, az itthoni ünnepről sok mesélni valóm nincs. Nem állítottunk fát, nem volt karácsonyi hangulat sem. Igazából csak azon látszott, hogy Karácsony van, hogy egész délelőtt a konyhában sürögtünk anyával. 25.-én mamámhoz mentünk anyum nagy örömére. Ott voltak még húgomék meg unokatesómék is. A nap nagy… Tovább »

Bocsi, hogy eddig nem írtam, nem volt jó az itthoni net; mobilról meg nem blogolok… Tegnap randiztam húgom férjének az unokatestvérével. Előtte 3-4 nappal hívott el, én meg igent mondtam. Aztán persze napokig milliméter nagyságura szorult a gyomrom, annyira izgultam. A napok felét átbeszélgettük messengeren. Egyfolytában bókolt, hogy milyen szép vagyok meg, mennyire várja a… Tovább »

  Nem tudom, hogy hol is kezdjem. Nem fogtok megérteni és talán én sem értem magam. Az egész húgom hibája. Persze, nem szó szerint, sőt igazából nem is az övé… Tudjátok, van húgom férjének az az unokatesója, aki állandóan ír nekem, hogy mi a  helyzet velem meg hasonlók. Próbált már nem egyszer hívni engem is,… Tovább »

„Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Férjnél volt, de elváltak vagy csak külön élnek. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy… Tovább »