Életem puzzle darabjai

„Ha féltem is, a helyemet megálltam – születtem, elvegyültem és kiváltam.”

Tegnap műszak elején már várt a főnök. Gondoltam, hogy az e-mail miatt. Mondta, hogy igazam volt és, hogy legközelebb nyugodtan küldjem haza a dolgozót. Beszélt is a sráccal. Szóval, ebből teljesen úgy jöttem ki, ahogyan terveztem. A nagyfőnök is meglátogatott tegnap. Az egyik belső rendelés menete megváltozik, mert eddig papír alapon történt, de ezentúl azt… Tovább »

„Csak ha eltölt az öröm, akkor jársz a valóságban. Bánatosan, örömtelenül nem a valóságban élsz. Hanem egy rossz álomban.”

  Tegnap már a saját műszakomban mentem dolgozni, délután. Már a műszakom eleje nagyon jól kezdődött. A kolléganőm mondta, hogy kinyomtatott a dolgozóknak mindent, én egyből álljak neki a papírmunkának, mert háromkor mára főnök leviszi az irodába a kötözködős csajnak. Hétvégén nem dolgozik a csaj és gondolom nem akarta, hogy még több meló gyűljön fel… Tovább »

„Nem kell száz barátra szert tenned, csak legyenek igaz barátaid, akikkel százszor annyit tudsz törődni. Nem baj, ha csak egy van, de vele egy örökké tartó barátságon át törődhetsz.”

  Nah, megint itt vagyok. Szombattól ugye barátnőmnél voltam, szóval, azért voltam ennyire eltűnve. Tegnap pedig amikor hazaértem, akkor már nem voltam olyan állapotba, hogy leüljek blogolni, de majd erre is kitérek, hogy miért is… Szokás szerint biztosan elég káoszos lesz ez a bejegyzésem is, de majd csak követhető lesz, nagyjából…   Szombat reggel végeztem… Tovább »

„A hormonok erős drogok. Hacsak nem mondjuk meg nekik, hogy mit akarunk, visszaütnek.”

  Már olyan 1-2 napja érzem magamon, hogy mintha kicsit hullámzó lenne a hangulatom, de csak a tegnapi nap után jutott eszembe, hogy ránézzek a naptáramra. Ez a hullámzó hangulat és az, hogy ritka pocsék egy napom volt nagyon jó kombináció volt, gondolhatjátok…   Még amikor bementem dolgozni, akkor nem is volt gond. Jó kedvem… Tovább »

“Az alkalmazkodási képtelenség a konfliktusok melegágya.”

Tegnap az eddigiekhez képest egészen nyugodt napom volt odabent a gyárban. Igaz, hogy tegnap is kaptam egy levelet az irodáról, de az elég hamar el lett intézve. Valószínűleg a csajszi is gondolta, hogy a probléma hátterében nem mi állunk, mert ehhez a levélhez nem csatolta a főnököket is, csak nekem küldte el. Az eddigi napokhoz… Tovább »

Valamit adunk, valamit kapunk…

  A beosztásomat kicsit megkavarták, így nem tudtam írni. Tegnap délelőtt írt exem messengeren, hogy majd ne lepődjek meg, de a főnökasszonyom hívni fog, mert rövid váltásba kellene majd dolgoznom. Rendes volt tőle, hogy szólt, mert így legalább nem ért váratlanul. Így úgy dolgoztam, hogy tegnap délutános voltam, ma pedig délelőttre már mentem is visszadolgozni…  … Tovább »

„Senki sem tökéletes, és mindenki cselekszik jót valamint rosszat is. A kérdés csak az, hogy melyikből mennyit.”

  Annyi minden jár a fejemben, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Van egy csomó olyan „apróság”, ami mindig eszembe jut, hogy leakarom írni, mert nekem fontos (még ha nem is valami nagy dolog), aztán leülök írni és azzal a lendülettel ki is megy a fejemből.   Nem tudom, hogy ezt leírtam e, szerintem nem…. Tovább »

Van az a pont, amikor az érzelmeknek már nincs jelentősége…

  Tegnap a gyárban egész klassz napom volt. A melóval se volt sok gond. Mondjuk az egyik nő az állományvezetésen már nagyon utálhat. Van egy kolléganőm, aki a selejtek könyvelésével foglalkozik, aztán ha valamit nem talál a központi rendszerben, akkor jönni szokott hozzám, hogy nézzük már meg, mi lehet a gond. Átnézzük, aztán én írok… Tovább »

Nélküle…

“Kik vagyunk mi egymásnak? Mi az identitásunk? Olyan sokféle szóval lehet kifejezni egy kapcsolat jellegét, mi melyik vagyunk?” Lángh Júlia Ahogy elkezdtem ezt a bejegyzést rögtön meg is torpantam. Nem tudtam hirtelenjében eldönteni, hogy az udvarlómnak hívjam akkor vagy a páromnak… Az udvarló elnevezés már olyan gyenge, hiszen többek vagyunk egymásnak. Viszont talán a páromnak sem nevezhetem, hiszen nem… Tovább »

Beszámoló 3

Tegnap találkoztam utoljára az udvarlómmal. Délután találkoztunk és kb. csak egy órát. Megfogadtam magamban, hogy nem fogok sírni. Egyrészt, mert nem akartam őt ezzel bántani. Másrészt, nem akartam bolondnak tűnni. Úgy értem, hogy évek óta barátok vagyunk, pár hónapja cseteltünk, egy hetet randiztunk… Nem akartam sírni, mint valami buta kis tinilány… De persze, a szememet… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!