Életem puzzle darabjai

„Ami szép volt, azt megköszönöm, ami rossz, azt igyekszem elfelejteni.”

Vasárnap délutános voltam. Utána nem haza jöttem, hanem páromhoz mentem. Vagyis végül is együtt mentünk, mert bejött elém. Mindig bejön. Pedig elég fáradt volt. Mondtam is neki, hogy nem muszáj bejönnie elém. Persze, ez olyan bebukós dolog. Úgy értem, hogy tudtam, hogy tényleg fáradt. Szóval, őszintén mondtam neki, hogy maradjon nyugodtan otthon, mert jót akartam… Tovább »

„Sokfelé megfordultam. Amerre csak jártam, mindenki a maga igazát hangoztatta. Nehéz eldönteni, kinek higgyen ezután az ember.”

  Mostanában elég sűrűnek érzem a napjaimat. Gondolom, látszik is abból, hogy nem írok olyan gyakran, mint eddig. De azért igyekszem erre is időt szakítani… Azt hiszem, hogy szombaton voltam húgomnál. Nem bántam, hogy a férje kb. csak tíz percet volt otthon, mert aztán ment az unokatesójával (a három hetes exemmel) bulizni. Húgom azért kemény… Tovább »

„Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok – ez a szeretethez vezető út.”

  Nah, hol is kezdjem… Azt hiszem, hogy a tegnapi napomról szeretnék írni leginkább, meg egy kicsit a mairól… Mióta a kollégámmal elkezdtünk ismerkedni tegnap találkoztunk először a gyárban (gyáron kívül még nem taliztunk, de majd erre is kitérek). Mindketten paráztunk kicsit, vagy nem is kicsit. Eleve ugye elég macerás a munkahelyen megfelelően kezelni az… Tovább »

„Nem számít, mi történt. Már elmúlt. Ami most van, már egy másik fejezet a forgatókönyvben, amelyet az élet ír.”

  Nem tudom, hogy írtam e már, de szerintem nem, hogy exemmel szakított a csaj. Úgy volt, hogy valószínűleg ugye megtudják beszélni, de aztán kiderült, hogy azt a házat, amiben exem albérletben lakot eladták és költöznie kell. Gondolom, a csaj egyébként is elég ingatag szerelme ettől el is süllyedt. A héten exem szabin is lesz… Tovább »

„Nagy ügy. Beleszerettél valakibe. (…) Hiányozzon! Küldj neki erőt minden alkalommal, amikor eszedbe jut, majd felejtsd el!”

  Ma nem akartam írni. Nem akartam depizni, keseregni. De még is szeretnék írni…   Hajnalban nagyon parázva mentem dolgozni. Ugye ma meg holnap az én feladatom az alapanyag rendelés. Mindig rettenetesen félek, amikor nekem kell megcsinálnom, mert azért ez nem olyan feladat, amit jó ötlet benézni. Persze, ma se ment simán minden. Majdnem végeztem… Tovább »

„A szív nem törik össze. Legfeljebb csak egy kicsit megsérül. Ennyi.”

  Pénteken az új műszakvezetővel voltam a délutános műszakomban (a másik műszakvezetőm, aki eredetileg lett volna elment szabira). Tök jól el voltunk egész műszakban. Vele is szeretek dolgozni, mert többnyire egész simán át lehet vészelni vele a műszakot. Persze, amikor nyolc feladatot ad egyszerre, akkor nem így érzem, de mindig megköszöni, ha segítek neki és… Tovább »

„Túl sokat gondolkodom. Gondolkodom előre, hátra, sőt még oldalra is.”

  A cím idézet nagyon megtetszett… Ma olyan semmilyen kedvem nincs. Olyan szomorkás vagyok, de igazából nem hiszem, hogy bármi okom lenne rá. Csak úgy magamba zuhantam.   Reggel elmentem boltba, mert anyummal megegyeztünk, hogy ma én főzök. Ahogy hazaértem neki is láttam az ebédnek, hogy időben kész legyek és apa tudjon még munka előtt nyugodtan… Tovább »

„Az ember keze arra való, hogy kézen fogjon vele más embereket.”

  Tegnap már ugye mentem dolgozni. Már a műszak eleje nagyon jól kezdődött. Az egyik dolgozó nem jött be; kettő meg bejött, de aztán úgy döntött, hogy inkább haza megy és leléptek már rögtön műszak elején. Szóval, nagyon örültem annak, hogy mindenkit válogatás nélkül felvesznek…   A kiséri kolléganőmmel csak akkor beszélgettem, ha szüneten volt…. Tovább »

„Nem kell száz barátra szert tenned, csak legyenek igaz barátaid, akikkel százszor annyit tudsz törődni. Nem baj, ha csak egy van, de vele egy örökké tartó barátságon át törődhetsz.”

  Nah, megint itt vagyok. Szombattól ugye barátnőmnél voltam, szóval, azért voltam ennyire eltűnve. Tegnap pedig amikor hazaértem, akkor már nem voltam olyan állapotba, hogy leüljek blogolni, de majd erre is kitérek, hogy miért is… Szokás szerint biztosan elég káoszos lesz ez a bejegyzésem is, de majd csak követhető lesz, nagyjából…   Szombat reggel végeztem… Tovább »

„Van, amiről nem könnyű lemondani, van, amiről könnyű, és van, amiről nem szabad lemondani.”

  Tegnap reggel alig bírtam felkelni. Fáradt is voltam meg a nátha is kicsit erőt vett rajtam. Szóval, így nem voltam valami nagyon lelkes, de aztán a gyárban magamhoz tértem meg átmenetileg a náthám is elmúlt.   Délelőtt megint volt egy jó kis levelezésem a szokásos irodista nővel. Hónap végén mindig szoktak küldeni egy listát… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!