Életem puzzle darabjai

  Már nem emlékszem, írtam e, hogy barátnőmmel megbeszéltük, hogy megyek hozzájuk. Csütörtökön, munka után mentem el hozzájuk.   Örültem, mert a lányokkal is tudtam találkozni. Imádom őket. Olyan kis édesek. Egy kis izomlázat össze is szedtem, ahogy barátnőm kisebbik lányát emelgettem (nem ártana növesztenem egy kis izmot…) Múltkor azon gondolkodtam, hogy barátnőmet azért ismerem… Tovább »

  Ma nem akartam írni. Nem akartam depizni, keseregni. De még is szeretnék írni…   Hajnalban nagyon parázva mentem dolgozni. Ugye ma meg holnap az én feladatom az alapanyag rendelés. Mindig rettenetesen félek, amikor nekem kell megcsinálnom, mert azért ez nem olyan feladat, amit jó ötlet benézni. Persze, ma se ment simán minden. Majdnem végeztem… Tovább »

  Pénteken az új műszakvezetővel voltam a délutános műszakomban (a másik műszakvezetőm, aki eredetileg lett volna elment szabira). Tök jól el voltunk egész műszakban. Vele is szeretek dolgozni, mert többnyire egész simán át lehet vészelni vele a műszakot. Persze, amikor nyolc feladatot ad egyszerre, akkor nem így érzem, de mindig megköszöni, ha segítek neki és… Tovább »

  A cím idézet nagyon megtetszett… Ma olyan semmilyen kedvem nincs. Olyan szomorkás vagyok, de igazából nem hiszem, hogy bármi okom lenne rá. Csak úgy magamba zuhantam.   Reggel elmentem boltba, mert anyummal megegyeztünk, hogy ma én főzök. Ahogy hazaértem neki is láttam az ebédnek, hogy időben kész legyek és apa tudjon még munka előtt nyugodtan… Tovább »

  Tegnap már ugye mentem dolgozni. Már a műszak eleje nagyon jól kezdődött. Az egyik dolgozó nem jött be; kettő meg bejött, de aztán úgy döntött, hogy inkább haza megy és leléptek már rögtön műszak elején. Szóval, nagyon örültem annak, hogy mindenkit válogatás nélkül felvesznek…   A kiséri kolléganőmmel csak akkor beszélgettem, ha szüneten volt…. Tovább »

    Eredetileg Mindenszentek után akartam írni egy bejegyzést, hogy egy egész bejegyzés legyen arról, hogy mennyire értelmetlennek találom, de hát, ez meghiúsult. Mondjuk ettől még írni fogok erről, ha kiakad ezen bárki is, ha nem… Én alapjáraton úgy készültem erre az egészre, hogy igazából azért megyek ki a temetőbe, mert anyum elvárja, hogy kimenjek… Tovább »

  Valamelyik nap a két balhézós kolléganőm úgy szétoltották egymást messengeren, olyan rondán beszéltek egymással, hogy azt még idézőjellel sem fogom visszaismételni. Elég durva volt. A másik kolléganőmmel (akit anno én tanítottam be) inkább nem is írtunk hozzá semmit. Így van némi feszültség köztünk. Az egyik tervezett szabimat átírtam másik napra. Kolléganőmmel megtárgyaltam, mert ugyan… Tovább »

  Már megint olyan rég írtam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem… Azt hiszem, hogy valamelyik bejegyzésemben említettem (talán pont az előzőben), hogy van egy srác, akinek tetszem. Aztán valamelyik nap beszélgettünk messengeren, meló után. Egész nap olyan nagyon világvége hangulata volt és gondoltam, csak megérdeklődöm, hogy mi a gondja-baja. Szóval, így beszélgettünk kicsit. Mondjuk… Tovább »

Huh, már nem is emlékszem, hogy miről írtam utoljára. Nem nagyon volt időm délelőttönként, kb. semmire (délután meg ugye dolgoztam). Nah, de majd mindjárt összekaparom a gondolataimat…   A munkában nem volt semmi extra. A héten egész nyugi volt odabent. Persze, ez alatt azt értem, hogy nagyon gázos dolog nem volt, nem azt, hogy nem… Tovább »

  Azt hiszem, hogy legutóbb írtam, hogy le lettem a gyárban tolva. Nem lett belőle gáz, csak az egyik műszakvezetőm most nagyon szeret mindenkit minden tévedéséért lecseszni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem érdemeltem meg a letolást. Csupán nem feltétlenül kellett volna arra játszania, hogy a lehető legrosszabbul érezzem magam miatta… „Ha sikert akarsz… Tovább »