Életem puzzle darabjai

„Soha nem tudhatod, hogy melyik pillanat lesz az utolsó. Miért ne szívj fel magadba minden egyes emléket?”

Azt hiszem, írtam még az ünnepek előtt, hogy csütörtökön tizenketteznem kellett. Bár mondtam a műszakvezetőnek, aki este 6-ig bent marad, hogy ha párom nem dolgozott volna pont akkor szintén tizenkettőbe, akkor nem biztos, hogy rábeszélhető lettem volna. Maga a műszak elég gyorsan elment tekintve, hogy így hónap végén piszok sok dolgom volt. Az összes pótfeladatomhoz… Tovább »

„Ugye tudod, mi a valóság? Ami nem múlik el egy áramszünettel.”

Megint jó régen sikerült írnom. Nem is nagyon voltam mondjuk itthon mostanában. 15.-én reggel, éjszakás műszak után nem haza jöttem, mert akkorra beszéltük meg barátnőmmel, hogy megyek hozzá. Nyolckor indult a buszom, így várakoznom kellett kicsit. Ez csak annyiból volt rosszabb, mint máskor, hogy most nem volt semmi nyitva ugye. Maga az utazás nyugodtan telt…. Tovább »

„Mindent elkövetek azért, hogy más legyek, jobb ember, de mindig ott van az a részem, amelyik olyan akar lenni, amilyen vagyok.”

  Vasárnap ugye dolgoztam délelőtt, aztán visszamentem túlórázni éjszakába. A pénz se fog rosszul jönni, így a fűtésszezon meg a Karácsony előtt, meg a hétfő délelőttös kolléganőmnek se kellett így a plusz papírmunkával szívnia. Igaz, hogy már a buszon felhúzott az egyik nő, de ezt leszámítva nagyon békés, sőt igazán unalmas volt. Előre is dolgoztam… Tovább »

A lélek felfrissül, ha szeretik.

Tegnap jöttem haza barátnőmtől, azért nem is írtam. Csak annyi időm volt itthon, hogy összekapjam magam meg a melós cuccaimat, és mentem is éjszakába dolgozni…   28.-án meló után indultam barátnőmhöz. A gyári busszal mentem be a központba és a buszon az egyik kollégám leült mellém. Persze, végig dumálta az utat. Egész meló alatt azt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!