Életem puzzle darabjai

„A sorsunkat napról napra írjuk, nem pedig egy jövőbeli könyv lapjairól olvassuk.”

  27.-én voltam a tetoválós srácnál. Párom vitt el, de nem maradt ott. Nem nagyon rajong a tűkért. Azt tudja, hogy én akarok még jó pár tetoválást, de nem zavarja. Csak őt ne szurkálja senki. Jó volt már talizi a sráccal. Olyan rég beszéltünk. Csak pár szót beszélt párommal, de szimpatikus volt neki, és azt… Tovább »

„Soha nem tudhatod, hogy melyik pillanat lesz az utolsó. Miért ne szívj fel magadba minden egyes emléket?”

Azt hiszem, írtam még az ünnepek előtt, hogy csütörtökön tizenketteznem kellett. Bár mondtam a műszakvezetőnek, aki este 6-ig bent marad, hogy ha párom nem dolgozott volna pont akkor szintén tizenkettőbe, akkor nem biztos, hogy rábeszélhető lettem volna. Maga a műszak elég gyorsan elment tekintve, hogy így hónap végén piszok sok dolgom volt. Az összes pótfeladatomhoz… Tovább »

„Az ember keze arra való, hogy kézen fogjon vele más embereket.”

  Tegnap már ugye mentem dolgozni. Már a műszak eleje nagyon jól kezdődött. Az egyik dolgozó nem jött be; kettő meg bejött, de aztán úgy döntött, hogy inkább haza megy és leléptek már rögtön műszak elején. Szóval, nagyon örültem annak, hogy mindenkit válogatás nélkül felvesznek…   A kiséri kolléganőmmel csak akkor beszélgettem, ha szüneten volt…. Tovább »

„Nem kell száz barátra szert tenned, csak legyenek igaz barátaid, akikkel százszor annyit tudsz törődni. Nem baj, ha csak egy van, de vele egy örökké tartó barátságon át törődhetsz.”

  Nah, megint itt vagyok. Szombattól ugye barátnőmnél voltam, szóval, azért voltam ennyire eltűnve. Tegnap pedig amikor hazaértem, akkor már nem voltam olyan állapotba, hogy leüljek blogolni, de majd erre is kitérek, hogy miért is… Szokás szerint biztosan elég káoszos lesz ez a bejegyzésem is, de majd csak követhető lesz, nagyjából…   Szombat reggel végeztem… Tovább »

A lélek felfrissül, ha szeretik.

Tegnap jöttem haza barátnőmtől, azért nem is írtam. Csak annyi időm volt itthon, hogy összekapjam magam meg a melós cuccaimat, és mentem is éjszakába dolgozni…   28.-án meló után indultam barátnőmhöz. A gyári busszal mentem be a központba és a buszon az egyik kollégám leült mellém. Persze, végig dumálta az utat. Egész meló alatt azt… Tovább »

Újra a mókuskerékben…

Tegnap este azért elég kómásan mentem dolgozni. Még múltkor megjegyezte az egyik kolléganőm a buszon, hogy meg se tudnék lenni telefon nélkül. Nem azért, mert nyomkodtam, hanem mert mindig zenét hallgatok a buszon. Nem akartam már mondani neki, hogy pont azért, hogy ne kelljen beszélgetnem… A műszak eleje nagyon gáz volt. Nem jött be az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!