Életem puzzle darabjai

„Soha nem tudhatod, hogy melyik pillanat lesz az utolsó. Miért ne szívj fel magadba minden egyes emléket?”

Azt hiszem, írtam még az ünnepek előtt, hogy csütörtökön tizenketteznem kellett. Bár mondtam a műszakvezetőnek, aki este 6-ig bent marad, hogy ha párom nem dolgozott volna pont akkor szintén tizenkettőbe, akkor nem biztos, hogy rábeszélhető lettem volna. Maga a műszak elég gyorsan elment tekintve, hogy így hónap végén piszok sok dolgom volt. Az összes pótfeladatomhoz… Tovább »

„Lehet, hogy túl erősen öleltem. De muszáj volt. Mert senkinek sem akartam odaadni.”

Nah, szóval, akkor mesélek a randimról… Úgy volt, hogy a randi napján mindketten reggel értünk haza, mert éjszaka dolgoztunk. Szerencsére a fogam ki lett húzva, szóval, azzal már nem kellett foglalkoznom. Max. olyan három órát aludtunk, aztán arról csevegtünk messengeren, hogy melyikünk izgul épp jobban. Ez lehet, hogy kicsit fura, mert egy randin előtt talán… Tovább »

„Vannak, aki még mindig vállalják az esetleges horrorba fulladó első randevú kockázatát, csak mert megvan benne a lehetőség egy varázslatos jó éjt csókra a kapuban”

Bocsi, hogy eddig nem írtam, nem volt jó az itthoni net; mobilról meg nem blogolok… Tegnap randiztam húgom férjének az unokatestvérével. Előtte 3-4 nappal hívott el, én meg igent mondtam. Aztán persze napokig milliméter nagyságura szorult a gyomrom, annyira izgultam. A napok felét átbeszélgettük messengeren. Egyfolytában bókolt, hogy milyen szép vagyok meg, mennyire várja a… Tovább »

Beszámoló 2

Hát, a több találkozás azért nem mindig jött össze. Kedden is úgy volt, hogy délután talizunk, aztán a bútorvásárlás is elhúzódott meg még a kőművesekkel is beszélnie kellett. Szóval, akkor is csak este tudtunk talizni. Mondjuk én már annak is örültem, hogy egyáltalán találkozunk. Szerdán is taliztunk, bár akkor sem az eredetileg megbeszélt időpontban. Elmentünk… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!