Életem puzzle darabjai

„Nem kell, hogy az egész világ szeressen. Elég pár rendes ember.”

  Már csak a tüdőmet köhögöm ki, egyébként jól vagyok. Néha még van egy kis izomfájdalom, de nem vészes. Szerencsére lázas sem vagyok már. Persze, esélyes, hogy vissza fogok esni, mivel az egész gyár csupa betegség. Az irodába is oda-vissza adjuk egymásnak és mire mindenki kikeveredne belőle addigra már szétszórtuk a családtagok között, és az… Tovább »

„Mindegy, hogy mennyire jók vagy rosszak a dolgok, mindig eljön az egyensúly.”

  Elképzelni se tudjátok, hogy milyen beteg voltam. Még mindig beteg vagyok, de már úgy tűnik, hogy életbe maradok. Persze, dolgozni attól dolgoztam. Mivel délelőttös voltam, így naná, hogy nem akartam cserbehagyni mindenkit azzal, hogy nem megyek dolgozni. Pedig amúgy jobban tettem volna. Minden hajnalban hányással kezdtem a napot és egész nap lázas voltam. Olyan… Tovább »

„Sokfelé megfordultam. Amerre csak jártam, mindenki a maga igazát hangoztatta. Nehéz eldönteni, kinek higgyen ezután az ember.”

  Mostanában elég sűrűnek érzem a napjaimat. Gondolom, látszik is abból, hogy nem írok olyan gyakran, mint eddig. De azért igyekszem erre is időt szakítani… Azt hiszem, hogy szombaton voltam húgomnál. Nem bántam, hogy a férje kb. csak tíz percet volt otthon, mert aztán ment az unokatesójával (a három hetes exemmel) bulizni. Húgom azért kemény… Tovább »

„Szeretni valakit nemcsak a saját boldogságodról szól. Akarnod kell, hogy ő boldogabb legyen nálad.”

Először mesélek a jó dolgokról, mert ha a rosszakkal kezdem, akkor már nem tudok majd lelkesedni… Hétfőn műszak után (délutános voltam) páromhoz mentem. Olyan fain volt, mert este 10-re bejött elém a gyárhoz és együtt mentünk hozzá. Pedig igazából megtehette volna azt is, hogy csak az otthoni buszmegállóba kijön elém (még nem voltam nála eddig)…. Tovább »

„A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem – csak egy gondolat: “Szeretlek”.”

Kedden mondta párom, hogy eljönne motorral, legalább egy kicsit tudjunk találkozni. Ami ugye azt jelentette, hogy akkor ide, hozzám jönne. Nem tudom, hogy mennyire tettem írásba egyértelművé, de nem nagyon szoktam senkit meghívni magamhoz. Nem véletlenül. De hát, ő látni akart engem, én látni akartam őt. Szóval, megírtam, hogy mire számítson itt és rábíztam, hogy… Tovább »

„Lehet, hogy túl erősen öleltem. De muszáj volt. Mert senkinek sem akartam odaadni.”

Nah, szóval, akkor mesélek a randimról… Úgy volt, hogy a randi napján mindketten reggel értünk haza, mert éjszaka dolgoztunk. Szerencsére a fogam ki lett húzva, szóval, azzal már nem kellett foglalkoznom. Max. olyan három órát aludtunk, aztán arról csevegtünk messengeren, hogy melyikünk izgul épp jobban. Ez lehet, hogy kicsit fura, mert egy randin előtt talán… Tovább »

„Néha annak a legnehezebb elmondani valami fontosat, aki a legközelebb áll hozzánk.”

A változatosság kedvéért megint náthás vagyok és még a fogam is fáj. A vírust amúgy is oda-vissza adjuk egymásnak a gyárban. Az egyik kolléganőm is lebetegedett, aztán a főnök meg morgott, hogy előtte való nap még nem volt semmi baja (ami amúgy nem teljesen így van). Fel is húztam ezen kicsit magam, mert mi négyen… Tovább »

„Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok – ez a szeretethez vezető út.”

  Nah, hol is kezdjem… Azt hiszem, hogy a tegnapi napomról szeretnék írni leginkább, meg egy kicsit a mairól… Mióta a kollégámmal elkezdtünk ismerkedni tegnap találkoztunk először a gyárban (gyáron kívül még nem taliztunk, de majd erre is kitérek). Mindketten paráztunk kicsit, vagy nem is kicsit. Eleve ugye elég macerás a munkahelyen megfelelően kezelni az… Tovább »

„Nem számít, mi történt. Már elmúlt. Ami most van, már egy másik fejezet a forgatókönyvben, amelyet az élet ír.”

  Nem tudom, hogy írtam e már, de szerintem nem, hogy exemmel szakított a csaj. Úgy volt, hogy valószínűleg ugye megtudják beszélni, de aztán kiderült, hogy azt a házat, amiben exem albérletben lakot eladták és költöznie kell. Gondolom, a csaj egyébként is elég ingatag szerelme ettől el is süllyedt. A héten exem szabin is lesz… Tovább »

„Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.”

Mostanában kissé elhanyagoltam a blogírást… Most meg azt se tudom, hogy hova kapjak a sok gondolatom közül.   Pár szóval kitérek először is a barátnőmnél töltött időre. A gyerkőceivel most nem találkoztam, mert az apjuknál voltak. A párjának meg dolgoznia kellett Szilveszterkor. Nagy szívás katonának lenni… Szilveszterre az egyik barátnője is eljött, de sajna ő… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!