“Ha nem tudsz őszintén beszélni magadról, akkor más emberekről sem tudsz.”

Tegnap viszonylag korán leakartam feküdni aludni, hogy ma frissebben keljek fel, de hát, nem jött össze.
Először is a hódmezővásárhelyi barátnőm felvett mindenkit egy csoportos beszélgetésben, mert így egyszerűbb megbeszélni a jövő havi bandázást. Aztán nem akartam addig lefeküdni, amíg barátnőm írt, hogy mire gondolt szállás meg bicaj ügyben.
Igaz, hogy nem kifejezetten szeretek bicajozni. Kb. egy repülőn is nagyobb biztonságban érezném magam. Nem tudom, miért. De nem baj, ami nem öl meg az megerősít.
Mennyi lehet egy bicaj kölcsönzés?
Ebben a hónapban szerintem nem teszek félre a tanfolyamra, majd jövőhónapban.
Nah, de visszatérve… Olyan tíz körül lefeküdtem, hogy majd alszok. De hát, nem nagyon akart az álom jönni a szememre. Közben feszt rezgett a telóm az üzik miatt. Nagyon ritkán kapcsolom ki a netet a telómon, de most muszáj voltam. Persze, aztán így is kb. éjfél volt mire eltudtam aludni. Pedig most még energiaitalt se nagyon ittam.
Ráadásul tudom magamról, hogy minimum hat órát aludnom kellett volna, hogy magamnál legyek másnap…

Ma nem vettem fel a munkapólómat, hanem rendes pólóba mentem. Úgy voltam vele, hogy ha már a munkakörömhöz nem is jár semmilyen munkaruha, akkor mi a francnak vegyem fel az előző munkakörömhöz tartozó munkapólót.
Persze, kicsit paráztam, hogy majd le leszek tolva. Nem szeretek konfrontálódni.
Amúgy a kutyát se érdekelte, hogy nem a munkapóló van rajtam. Legalábbis negatív értelemben nem érdekelt senkit…
A lakatos pasasnak viszont eléggé tetszettem, mint általában. Ő tökéletes példa rá, hogy hogyan lehet valakihez vonzódni érzelmek nélkül. Tudjátok, amikor van egy kis szikra, de isten ments, hogy bármi is legyen. Biztos, emiatt is vagyunk jóba. Ő volt az egyetlen pasas, akinek konkrétan megmondtam, amikor már két hónapja nem volt senkim, hogy ne is jöjjön a közelembe, amíg nem lesz pasim. Nem is jött. Szokott velem flörtölni meg mindig zavarba akar hozni, de van egy határ amit még ő sem lépne át.
Mindenesetre közölte ma velem, hogy csinos vagyok és szívesen meghúzna. Hát, a bókolás nem az erőssége.

Exem ma munka közben elém csúsztatott egy kézzel írt papírt. Írta, hogy gondolkodik azon, hogy felmondjon, mert hogy nem fizetnek eleget. Nem mintha lenne ötlete, hogy hova menjen…
Mondtam neki, hogy bárhogy is dönt, jól gondolja meg, mert ha most felmond, úgy hogy ennyi energiát fektetett belé a főnök, akkor az életben nem veszik többet vissza.
Vettem két csokit, az egyiket neki adtam, hogy jobb kedve legyen.
Mielőtt félreértené ezt bárki is ennek semmi köze nem volt semmilyen nagy érzelemhez. Egyszerűen ilyen vagyok. Mindenkit édességgel tömök, akinek rossz kedve van. A főnökömnek pl. gumicukrot szoktam adni, ha rossz napja van, mert ő is imádja.
Később amúgy felhúzott, szóval, akkor inkább belefullasztottam volna a csokiba…
Az egyik kollégánk elmegy egy hétre szabira. Ő rendeli az alapanyagot, de hát, miért lenne helyettese. Aztán az alapokat én tudom, hogy hogyan kell (nagyon-nagyon az alapokat). Aztán kérdezte, hogy én akkor hogyan dolgozok? Hát, mondom, hogy hétfőn pihenős leszek, aztán meg éjszakás. És ugye ahhoz, hogy bemenjek én délelőttre, átkell varriálni a beosztásomat meg a kolléganőmét is. Mondta, hogy esetleg megkérdezi exemet, hogy nem e csinálná a saját munkája mellett egy hétig, mert ő úgy is délelőttös.
De hát, ő csak nyávogott meg morgott, aztán mondtam neki, hogy hagyja az egészet, majd én megoldom. Szóval, műszak végére átrendeztem a saját meg a kolléganőm beosztását, így 10-11 napot délelőttös leszek pihenőnap nélkül. Ráadásul a saját munkám mellett, ami délelőttbe amúgy se kevés még azt is csinálhatom majd, amihez nem is értek.
Nem is szóltam utána exemhez. Legszívesebben fejbe tudtam volna vágni, hogy ha egy kicsit megerőltetné magát, akkor nem kellene szívnom. Kérdezte is tőlem, hogy haragszok e rá. Azt mondtam, hogy nem. Soha nem vagyok azokkal őszinte, akikben nem bízok… Az már más kérdés, hogy ha van egy kis esze, akkor simán tudja, hogy ha csak átmenetileg is, de megharagudtam rá.
Mire hazaértem már nem is érdekelt a dolog.

Műszak végén Fültágítóval cigiztem. Ő délutánra jött dolgozni. Beszélgettünk kicsit. Már ő is várja a közös csajos napunkat.

Délután itthon beszélgettem az udvarlómmal. Meséltem neki ezt a plusz munkás szívásomat, aztán kérdezte, hogy exemet hogy ismertem meg, meg hasonlókat.
Nem szeretek vele az exemről beszélni. Elvégre vele ismerkedek meg le van már beszélve, hogy randizni fogunk, aztán így nem épp a legjobb téma. Mint aknamezőn sétálni…
Kérdezte is tőlem, hogy szoktam e vele beszélgetni. Hát, mondom együtt dolgozunk, szóval, muszáj. Aztán kérdezte, hogy elfelejtettem már őt? Mondtam neki, hogy még néha fáj a szakítás, elvégre ő volt az első, aki összetörte a szívem, de már nem szeretem.
Nah, gondoltam is magamban, hogy ha most nem akad ki, akkor soha…
Kérdeztem tőle, hogy rossz válasz volt? Azt mondta, hogy nem, csak tudni akarta, hogy mit érzek…

Új kedvenc zene: