Életem puzzle darabjai

Pasik…

A tetoválós sráccal mostanában sokat beszélek. Tegnap mondta, hogy egy kérése van csak, hogy maradjon közöttünk, amikről beszélünk. Nem mintha nagyon titkos dolgok lennének ezek. Mondjuk van 1-2 téma, amiről tényleg nem beszélhetek senkinek, meg nem is írhatok ezekről, de egyébként ezt kérnie sem kellett. Hajnali négytől aludtam ma is normálisan. Előtte is be-beszunnyadtam, de… Tovább »

“Egyszer tél, egyszer nyár, néha jó, néha fáj.”

Annyi mindenről akartam már írni, de sehogy se maradt meló előtt időm rá… Tuti, egy csomó mindent elfelejtek most meg… Csütörtökön is ugye délutános voltam, így éjjel jöttem haza. Heves szélén baleset volt, így lezárták az utat. Le is szálltunk a buszról, hogy inkább besétálunk, mert ki tudja, hogy mikor mehet tovább a forgalom. Mondták… Tovább »

A lélek nem kell, de a test jöhet…

Alig tudtam aludni az éjjel. Olyan hajnali kettőig zenét hallgattam, aztán kikapcsoltam és nagy nehezen elaludtam. Persze, amikor reggel hétkor megszólalt az ébresztőm, akkor tudtam volna még aludni…De persze, felkeltem, mert mentem anyával ruhát venni. Mióta egyedül vagyok, minden hónapban vettem eddig egy új ruhát.Mondjuk rá is fér a ruhatáramra egy kis csere…Szóval, elmentünk a… Tovább »

Kémia…

Az egyik kollégám meg volt húzatva… Tegnap feszt belemászott a személyes zónámba. Így, hogy február óta nincs  testi kapcsolatom senkivel, eléggé zavarbaejtő volt. Feszt engem csesztetett, mert hogy így van köztünk szikra meg úgy van. Tény, hogy van ebben valami, de sose akartunk egymástól semmit. Most se akarok tőle semmit (és nem csak azért, mert… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!