Életem puzzle darabjai

  Már csak a tüdőmet köhögöm ki, egyébként jól vagyok. Néha még van egy kis izomfájdalom, de nem vészes. Szerencsére lázas sem vagyok már. Persze, esélyes, hogy vissza fogok esni, mivel az egész gyár csupa betegség. Az irodába is oda-vissza adjuk egymásnak és mire mindenki kikeveredne belőle addigra már szétszórtuk a családtagok között, és az… Tovább »

Tegnap már tiszta felüdülés volt csak a saját munkámat csinálni. Sokkal nyugisabb is volt a napom. A kiséri kolléganőmet valószínűleg visszateszik az én műszakomba. De jó lesz. A meós kolléganőm meg kb. 20.-ig dolgozik még nálunk, aztán kiköltözik a párjához külföldre. A srác, akivel volt egy csókom, még mindig nagyon rám van állva. Nem értem… Tovább »

  Anyumék kicsit az agyamra mennek. Már két napja 6 órától addig veszekednek, amíg valamelyikük el nem megy itthonról. Anyum szidja apumat, hogy semmit nem csinál itthon; apum meg kb. ugyanezért szidja anyumat. Mindkettőnek meg van a maga valóság alapja. Ők tipikus jó példák arra, hogy hogyan tudja két ember teljesen eltorzítani egymás személyiségét… És… Tovább »

Tegnap viszonylag korán leakartam feküdni aludni, hogy ma frissebben keljek fel, de hát, nem jött össze. Először is a hódmezővásárhelyi barátnőm felvett mindenkit egy csoportos beszélgetésben, mert így egyszerűbb megbeszélni a jövő havi bandázást. Aztán nem akartam addig lefeküdni, amíg barátnőm írt, hogy mire gondolt szállás meg bicaj ügyben. Igaz, hogy nem kifejezetten szeretek bicajozni…. Tovább »

Annyi mindenről akartam már írni, de sehogy se maradt meló előtt időm rá… Tuti, egy csomó mindent elfelejtek most meg… Csütörtökön is ugye délutános voltam, így éjjel jöttem haza. Heves szélén baleset volt, így lezárták az utat. Le is szálltunk a buszról, hogy inkább besétálunk, mert ki tudja, hogy mikor mehet tovább a forgalom. Mondták… Tovább »